Hazánkban jelenleg nincs kultúrája az épületek karbantartásának. Sajnos sokaknak csak akkor jut eszébe, hogy csinálni kell valamit, amikor már komoly károsodások következtek be, például beszakadt a tető, vagy átrepedt a főfal. Ebben a cikkben bemutatunk olvasóinknak olyan filléres megoldásokat, melyek évtizedekkel is megnövelik az épületek élettartamát.
Bizonyára mindannyian hallottunk róla, hogy régen a falvakban a házakat évente meszelték, illetve hogy a városi épületekben voltak házmesterek. Ennek az oka az volt, hogy tudták, a házak állaga karbantartás nélkül óhatatlanul romlik. A rendszeres karbantartásnak két előnye is volt, egyrészt a házak szebbek, élhetőbbek voltak, másrészt a költségek jól tervezhetők voltak. A társadalom átalakulásával ez a felfogás megszűnt, és mára a karbantartásra az emberek többsége időpocsékolásként és felesleges kiadásként tekint, mert „idővel úgyis minden tönkremegy”. Ez az állítás igaz, idővel minden tönkremegy, de pár egyszerű lépéssel a két-három év több évtizedre tolható ki. Lássuk, mik ezek a lépések!
Épületeink első számú ellensége a víz, ezért azt szokták mondani, hogy az épületnek csizmára és kalapra van szüksége. A kalapot a héjazat adja, ezért évente kétszer, lehetőleg március és szeptember végén érdemes körbejárni a házat, vagy felmenni a padlásra és végig nézni, hogy van-e törött, elmozdult cserép. Ezt soron kívül a nagy szélviharok és jégesők után is ajánlott ellenőrizni!
A héjazatról lefolyó vizet soha ne engedjük le közvetlenül a ház tövében, mert a víz alámossa az alapokat! Az alámosott épületrész megsüllyed és a falak elrepednek. Vályogházak esetén a falak akár ki is dőlhetnek! Az eresz lefolyót hosszabbítsuk meg, és legalább 1,5 méterre vezessük el az épülettől!
A csizma az épület vízszigetelése. Különböző bitumen alapú vízszigeteléseket a 19. század óta alkalmaznak, de a hosszú élettartamú vízszigeteléseket csak a 20. század második felében fejlesztették ki, ezért épületeink nagy része nem rendelkezik működő vízszigeteléssel. Vízszigetelés nélkül a fal vizesedni kezd, aminek a következménye a sókiválás és a penész megtelepedése. A hiányzó vízszigetelést a jobb életkörülmények érdekében érdemes pótolni, de amíg erre nincs pénz, a legegyszerűbb módszer a fal kiszellőzésének biztosítása. A falhoz tolt bútorokat húzzuk el a faltól 5 cm-re és állítsuk ugyanilyen magas lábakra.
A falra felfutó és a lábazat közelében élő növényeket el kell távolítani.
Ha folyamatosan a penésszel küzdünk, végső megoldás csak a szakember által tervezett hőszigetelés és szellőzés lehet, de ideiglenes intézkedésként mást is tehetünk. A fal és mennyezet találkozásánál szüntessük meg a derékszögű sarkot. Ragasszunk fel polisztirol díszlécet, így a levegő jobban tud keringeni és kevesebb pára csapódik le. Naponta legalább kétszer, felkelés után és vacsora előtt szellőztessünk 5 perc erejéig. Tovább nem szabad, mert csak kihűtjük a falakat, és ellenkező hatást érünk el! Ezen kívül ajánlott főzés, teregetés és tusolás után is kiszellőztetni.
A kültérben alkalmazott fa- és fémszerkezetek felületvédelmét festéssel, lakkozással biztosítjuk. A festést a csapadék és a napfény is igénybe veszi. A díszítő és burkoló szerkezetek újra festése elsősorban esztétikai kérdés, de a tartószerkezeti elemek újra festése fontos állagvédelemi feladat! Legalább két évente kezeljük a faoszlopokat UV álló lakkal, és a nem védett acélszerkezeteket kombinált fémfestékkel.